Maximilian Gordon

1991. 09. 21 A dátum, amikor jó magam meg születtem. Anyámék első gyermeke lettem és egyből a Maximilian nevet kaptam. Bár nem voltunk olyan, haj de gazdagok, sőt a környéken a leg szegényebbek talán mi voltunk. Gyermekkoromban apu és anyu sokat meséltek nekem és szeretek még is úgy érezték nem jó szülők. Ezt én vitatnám, mert engem nagyon is szeretek. Amikor iskolába el kezdtem járni akkor eléggé feltűnő voltam a toprongyos ruháimban, az egész iskolában csak két csóró volt én meg egy David nevű igen beteges fiú volt. Azért írok róla múlt időben, mert még az első osztályt sem végezte el, mert év vége előtt három nappal elhalálozott. Én egész iskola időm alatt a nyolcadikig csak arról szólt az életem, hogy mindenki szívatott. De ezt hamar meg szoktam, hogy én vagy a sulim koldusa. Amikor a nyolcadik osztályt elvégeztem teszem hozzá kitűnő eredménnyel akkor fogtam magam és elszöktem Amszterdamba mivel a családom New Yorki és én nem akartam ott maradni. Persze senkit sem ismertem és így csak ugyan olyan utca embere voltam, mint ott hon. A hugomat eddig nem említettem, de elég róla annyit tudni, hogy nagyon szeretem és ő is Amszterdamban él bár ő tanul és nem utcagyerek, mint jó maga voltam vagy is most már. Talán pár hét után gyerekkori barátom, akit nem említettem Jim a neve ő előbb elkerült Amszterdamba, de a suliból email-eztünk egymással. Így mikor az egyik padon üldögéltem és azon gondolkodtam, hogy szerzek pénzt akkor felismert és oda jött hozzám. Ő jobban volt öltözve, mint később kiderült a maffia szerves tagja és van, egy étterme ahol az ideje egy bizonyos részét tölti el. Akkoriban nem csak szállást s ruhát adott, de ki is képzet engem bérgyilkosnak a szüleim ezt nem tudják meg a hugom sem remélem ez így is marad. Elég hamar rákaptam az ízére és csak úgy jöttek a munkák mivel gyors és hangatan vagyok, és nem kérdezek. Ez így ment majd nem húszadik születésnapomig, amikor is aznap mikor töltöttem egy vihar volt, ami olyan szokványosan indult, mint máskor. De különösen folytatódott dörgésvillámlás a ház ahol éltünk az rám omlott. Jim nem volt itthon hisz dolga akadt és nem volt velem ő csak a vihar végén jött meg. Berohant a házba, már ami maradt belőle és el kezdet keresni meg is talált amint a francia ágy lába átfúrta a hasamat. Érdekes volt, mert haldokoltam a kezeibe még viccelődtem is hogy senki nem tud megölni és erre egy ágy öl ma meg. Jim ki húzta az ágylábát a hasamból mire az össze fórt a seb re értem és eltűnt. Meg lepődve néztünk egymásra, de aztán nem törődtünkvel többet. Pár napra vagy hétre nem emlékszem már rá de vicces volt nekem mert épp a parkba sétáltam és fura érzés dogot el. Egy kislányt elütött az autó és meg halt majd elmúlt és pár percre rá láttam a lányt, akit el fog ütni az autó. Az autót is láttam odarohantam és meg mentettem nem tudom, hogy honnan vagy mért vannak ilyen képességeim, de biztos a viharhoz van köze.